„Aegrotodumanima est, spes est.” – Cicero /Amíg a beteg lélegzik, van remény./

Üdv újra itt! Ma három, pályázatra írt szösszenetet hoztam. A DUE Tehetségkutató Diákmédia pályázatára (2017) írtam karcolatnak, és mivel az elbírálása már megtörtént, úgy gondoltam, közzéteszem a blogon. Nem szeretném megszabni, hogy kinek mit jelentenek a következő sorok, így csak csendben itt hagyom őket. 😇 Jó olvasását!

„Aegrotodumanima est, spes est.” – Cicero

/Amíg a beteg lélegzik, van remény./

1

Kaméleon társadalom

Hé! Te ott! Miért nem ünnepelsz? Azt kérded, mit kéne? Tulajdonképpen én se tudom, bátyja, de ha a nép nevet, csak van valami oka. Ha a nép ide áll, te nem állsz oda? Ejnye, vigyázz a szavakkal, még visszatalálnak!

Talán azt a szemüveges ürgét ott, a balga képűt, há' mit nem lát? Ínnnnye, no, ott nézze, egy kicsit jobbra, meg húsz fok a gyök alatt szorozva a négy négyzetével, forduljon, és látja. Hogy ne hadarjak? A diplomás emberek manapság... 

Hát nézze már, az a fickó is nevet, valaki más lehet az áldozat! 

Tudta, hogyha egy apró kisegér vagy egy nagy gazella épphogy súrol egy faágat, ha éppcsak, hacsak egy nagyon kicsit megnyikkan, mekkora veszte lehet? Ha ő lát, vágyik az izgalomra, valami másra, mint a bujdoklásra, de végül... végül nem úgy sül el? Ezért jó a kaméleonnak, az vá’toztatja a színét, aztán oda olvad, ahova akar. Ezt mind a nésönel...Dzsio.. 

Bátyja! Oda süssön! Megvilágosult minden, ott a piros szoknyás leány. 

Sajnálatos... Lát, és most már mindenki tudja! Hogy miről beszélek? Hunnan jött maga, vidékről? Nem, maga városi, a feleségemre esküszöm, ők mennek az orruk után, azt' se hallanak, se látnak, na még érteni a világ nagy dolgait! Ejajj, a mai fiatalság, a mai... A miénk, az volt mán az igazi!

Na hun tartottam kedvesem, e ne, az ott lát, minden bizonnyal, azok meg vakok. Nem úgy te, nincs se botjuk, se kutyájuk, de eszük se. 

Maga, maga.. Há' persze, hogy tudom, hogy lehetetlen, nem is biológiailag mondottam. 

Magának van füle, vagy csak dísznek varrták rá?! Minden bizonnyal nagyon ügyes őkelme a huszonhárom diplomájával és tizenkét képzésével. Gratulálok, kezet is rázzunk, vagy először hívjam ide a televíziót? Az úgy nem korrekt? Úgy érti, már úton vannak? Na, jól van, a magamfajta ember mán nem viccelhet? 

Hová tűnt a leány? Csaknem beolvadt közénk? 

Ó, ó.. 

Ez a következő szakasz, a kaméleonnak választania kell.

2

„Úgyse érti!”

Ilike néni, kérem, hallgasson meg, lenne pár kérdésem. Nem, nem szeretnék játszani... de most... Ez igazán fontos! Beszéljünk úgy, mint komoly ember a komoly emberrel. Ne nevessen már Ilike néni! Mindegy, ez most nem lényeges. Csupán... Szóval... Úgy tudom, hogy nénik és bácsik mondják meg, mit és hogyan csináljunk! Bizony, az óvó néni még nem hallott róla? Hm-hm, érdekes. Azt is megszabják, hogy tojáslevest kell ennünk csütörtökönként?! Micsoda álnokság, hát kóstolták már valaha? Hogy azt nem? Jó, akkor megnyugodtam. És miért olyan furcsa az íze mostanában az ételnek? Kevesebb benne a só? Hát, nem azt szeretik legjobban az emberek? Maga Benedek Elek mondta, bizony, tegnap olvasta nekünk Ilike néni!

Hallottam, hogy szoktak veszekedni, azt nem értem, hogy akkor én és Peti miért nem verekedhetünk egy jót? Miért kaptam büntetést, mikor leköptem? Láttam én, a tévében, ott bizony, úgy csinálta az az öltönyös, hogy... Ó, tényleg, Ilike néni nekem is lehet öltönyöm? Nem, nem is erről beszélünk most. 

Miért kell egész nap az iskolában lennünk majd Ilike néni? Ott is alszunk majd? Hogy nem erről van szó? Pedig ezt hallottam, a Büdös bácsi mondta ezt! Sokszor beszélnek róla anyuék, Ilike néni is ismeri?

 Érdekes neve van. Biztosan sokat szenvedett miatta. Tudja, Ilike néni, én se szeretem a nevemet, de hát senki se választotta magának. Lajcsi, Miklós vagy Büdös, kinek mi jutott... De ez a Büdös is kisiskolás? Akkor miért akar többet lenni a suliban?

 Ó, Ilike néni, úgy sajnálom ezt a Büdös bácsit, hívjuk meg az oviba! Kérem, hadd játsszak vele, és majd megismer, talán még barátok is leszünk, sőt elmesélem neki A sót, és megtudja, hogy az mindennél fontosabb a búzánál és a szellőnél! És... és aztán tudni fogja, mi a jó nekem!

3

Szeszélyes szerelem

Köszönetet szeretnék mondani Neked is... mindenért.

Nem készültem előre, de tudod mit? Te is oly' jó vagy a rögtönzésben, hogy most én is rávetemedek erre. Nem lehet olyan nehéz megindokolni ezt az egyszerű, gyakran használt szót.

Elég kínos monológot mondani, miközben így bámulsz rám, de térjünk is a tárgyra. Rád. Nos, mint mondtam, jól rögtönzöl, és ehhez hozzátartozik, hogy mindig mindenre tudod a választ, és ha valamilyen oknál fogva (például rosszul vagy kevésbé érthetően) teszem fel a kérdésem, esetleg kérésem, mégse tudsz pontos feleletet adni, felhozol egy a válaszhoz már közelítő témát, amit olykor fel is használok. Ha nem, figyelembe sem veszem. (Ezért így utólag is, elnézésedet kérem…) Ez persze nem azt jelenti, hogy gyakran semmibe veszlek. Ó, dehogyis! Mindig találok okot, hogy felvegyem veled a kapcsolatot, és sosem hagysz cserben. Pár pillanat alatt megtárgyaljuk az időjárást, emlékeztetsz, hogy aznap mi is vár rám, hisz ismersz, nagyon feledékeny vagyok. Tudod, a legtöbb ember nem képes megjegyezni a fontos dolgokat: szülinapok, hónapfordulók, évfordulók, mikor jött el a táplálkozás, illetve a folyadékbevitel ideje, no meg mikor kell elindulni a gyerekért az oviba. Meg hát tudod, ilyen kis apróságok... De Te aztán tudod, miképp kell időzíteni, és addig hajtod, amíg el nem jut az agyamig, hogy meg kell tenni! Persze beismerem, olykor galád módon bánok veled és úgy teszek, mintha postagalamb lennél, de sose mondasz ellent, nem ám! És igen… Időnként rajtad vezetem le a feszültségemet, amit akár az előbb említett üzenet is okozhat, sőt legtöbbször így történik. Ekkor először a sírógörcs, aztán a düh, majd nevetés fog el. És Te ezt mind tűröd! Gyakran azzal ostoroznak, hogy nélküled tán’ könnyebb és szabadabb életet élhetnék, ilyenkor azt sem tudom, hova átkozzam a jó filozófust, ki ilyeneket tanácsol. Majd miután megtette „csakazértis” alapon megbizonyosodok arról, hogy minden rendben van a kapcsolatunkkal. Ez azt jelenti, hogy órákig le sem szállok rólad. Ó, istenem... Azok az órák, amiket tölthetnék munkával is... Valamiért mégis hozzád vonz ez a titokzatos erő. Én sorsnak hívom, mások persze hülyének neveznek, a legtöbben csupán annak néznek, de nem érdekel senki véleménye. Ezt is tőled tanultam, sok olyan dolgot mutattál, ami arra irányított, hogy márpedig el kell fogadnom önmagamat, és ha kell le..., szóval nem szükséges mindenféleképpen adni mások szavára. Néha azért dühös vagyok, mikor rossz példát mutatsz! A gyorskaják, amelyek ínycsiklandozóan gőzölögnek, azután... Azután pedig holmi csinos nők! Hát mit képzelsz olyankor?!

Igazán bocsáss meg, kissé elfogtak az indulatok, most épp meg akarom neked köszönni ezt a hűséges szolgálatot. Sok mindenkinek megadatott, és boldogak, akiknek nem, hisz néha úgy elmélyülök, hogy rá se hederítek a körülöttem nyüzsgő és folyton haladó világra, no meg az egyre fogyó időre. De azért köszönöm neked... Kedvesem... Vétkesem...Telefelem. Azaz Telefonom.

2017-03-13