Életem első interjújának is nevezhetjük...

A blog még egészen fiatal, így számomra és az oldal számára is újdonságot hozok most. Tehát kihívták egy Kérdezz-felelek kíhivásra a bloggeren belül, Writer Girl személyében. 
Restellem,  de nem igazán kerültem kapcsolatba bloggerekkel, így nem tudom hogy kit tudnék kihívni, azonban a későbbiekben eljuttatom személyre szólóan is valakiknek. Addig pedig, akinek csak kedve tartja válaszoljon a kérdéseimre, és valamiképp jelezze nekem, mert kíváncsi vagyok a válaszokra!




1. Mi vett rá, hogy blogolni kezdj?

Szerintem az, ami legtöbbünket ide csalogatta: a gondolata annak, hogy mi lenne ha megosztanám a  gondolataimat, az írásaimat másokkal is és nem csupán egy mappában porosodna. Igaz, hogy még nem formáltam teljesen a kezem alá, vannak hiányosságai az oldalnak, és hogy úgy mondjam nekem is. Például egy kis önbizalmat is kellene szereznem valahonnan, hogy megoszthassam a többi írásomat fesztelenül, de ezen még csiszolok. 

2. Miről írsz, és miért pont ezt választottad?

Hmm. Azt hiszem, hogy ez a kérdés nem igazán fed engem, mert nem mozgok semelyik kategóriában. Csapongóan írok – vagy legalábbis próbálok – regényféléket, szösszeneteket, novellákat vagy csak apró gondolatfoszlányokat. Ami jön. Ami én vagyok. Vannak különböző hullámaim, régen például oda meg vissza voltam Harry Potter világáért - , ami nem múlt el persze, - de akkor annyira vonzott és új volt, hogy próbáltam megteremteni azt a HP világot, amibe én is beletartoztam. Aztán a mostani korszakom, ami már több éve tart a krimikkel kapcsolatos. Könyveket, filmeket egyaránt fogyasztok és olykor, ha kedvem tartja, ezáltal bűnügyi történeteket is írok.

3. Milyen visszajelzéseket szoktál kapni az írásaidra?

Bár ez év második hónapjától osztom meg az írásaimat a blogon még nem sok visszajelzést kaptam, de tisztában vagyok vele, hogy nem olyan gyorsan terjed az „ige”, végképp ha még hátráltatom is. Alapvetően kedves és bátorító megjegyzések érkeznek rájuk ismerősöktől.
Legjobban azokat a véleményeket tudom/tudtam hasznosítani, amiket egy eredményhirdetés-félén kaptam egy versemre, ami után még sokat beszélgettünk a zsűrivel a PIM-ben, Pesten. Egyaránt tanultam belőle, de meg is mosolyogtattak, leginkább, mikor megjegyezték, hogy először azt hitték, valaki nem figyelte a 14-18 éves korhatárt, és egy anyuka írta.

4. Kaptál már valaha negatív visszajelzést? Ha igen, hogyan kezelted ezt?

Természetesen, ahogy jön a figyelem, úgy a negatív emberek a véleményükkel karöltve is belépnek a világunkba. Alapvetően nem lenne velük problémám, ha építő kritikába raknák az energiát, ahelyett, hogy mást csócsáljanak kedvükre. És sajnos ott van a „kedv” szó, hiszen ha valaki ezt teszi, akkor valószínűleg számára ez pozitív elfoglaltság. Nem azt mondom, hogy ne mondják el a véleményüket, de azt hiszem, hogy vannak bizonyos keretek.
Egyszer kaptam egy eléggé kritikus, látszóan szándékosan rossz szándékú hozzászólást (nem ezen a blogon), megragadtam az elveimet, lehunytam a szemem, majd szépen válaszoltam, úgy ahogy illik, bármennyire is sértő volt az az írás. Tehát, én azt vallom, hogy ha a másik nem is, de én megőrzöm a hidegvérem.  

5. Szerinted mennyire fontos a feliratkozók és oldalmegtekintések száma egy blogger életében? Hát a tiedben?

Ez egy érdekes kérdés, mert hiába is állítjuk, hogy „Ó, én szeretek írni, nem az a fontos, hogy milyen szám szerepel a statisztikában!”, mégis ott van a lelkünk mélyén, hogy ez is, mint a megjegyzések egy-egy bejegyzésünk alatt jeleznek valamit. És mindannyian, ha nem is mindig, de belekukkantunk [a statisztikába] és vagy derül a lelkünk, vagy kicsit elszontyolodik.
Így vagyok ezzel én is, mert bevallom, számít, hogy egyáltalán eljut-e valaki(k)hez az, amivel az időmet töltöm, és bár szívesen teszem, mindenki szereti a visszajelzéseket.

6. Mi a véleményed az olyan bloggerekről, akik mások ötleteit lopják és adják el sajátjukként? Történt már veled ilyen?

Az ilyen személy a szememben nagyon picire zsugorodik, mert mások szellemi értékét ellopni az igazi gonoszság, mivel egyesek igazán kreatív alkotásokat hoznak létre, amit sajnos nem lehet üveg mögé zárni, hogy senki se férjen hozzá. Szerencsére már lehet különféle módokon védeni az írásainkat, de a legelszántabbakat lehet még ezek sem állítják meg.
Tudtommal nem történt ilyesféle még velem szerencsére, de ha bárki is ilyet akarna cselekedni, először álljon meg egy pillanatra, hunyja le a szemét, majd írja ki magából, akár az adott helyzetet is: és voilá, kész a saját, eredeti ötlete, ami miatt nem fogja elítélni a Blogger közösség! 

7. Szerinted mennyire fontos egy blog kinézete? Befolyásolja ez a látogatók számát?

Amennyire egy könyv borítója. Számomra fontos, mert azt fogom fel először az oldalra érve, és ha azonnal egy rikító felület vár, nem szívesen lapozok tovább. Ez változhat személyenként, lehet valakit épp az a kinézet vonz, ami engem taszít, vagy ha a cím megkapó, akkor még ezen is elsiklik az ember. Mindenesetre adnia kell egy összképet az oldalról, de túlontúl stresszelni se kell, az elején mindenki beéri egy alap sablonnal.

8. Mennyire fontos, hogy egy blognak fejléce legyen?

Sok embernél látok, megcsodálom, majd siklok tovább, mert én nem tudok készíteni, így nem is bánkódom rajta. Én beérem az egyszerű képpel, amit a Blogger nyújt (egyelőre). Ez megint egy emberfüggő kérdés, igazából nekem egy blog se nem több vagy se nem kevesebb, ha van fejléce (avagy nincs).

9.  Mit üzensz az olvasóknak?

Az én olvasóimnak? Elsősorban, hogy érezzék magukat otthon, mert ezt akarja jelképezni a fent látható képen a csésze kávé. Egy kicsit se féljenek megnyilvánulni a blogon, hisz nem harapok, és esetleg még egymással is beszélgetnének, eszmecserét folytatnának, akkor azt üzenem nekik, hogy bátran! Ezért vagyunk mind itt, a célunk közös. 
Ha mindenféle olvasóra érted: Akkor egyetlen egy mondandóm van: Olvassatok, olvassatok, olvassatok, olvassatok, olvassatok!

10. Mit üzensz a többi bloggernek?   
    
Az újaknak, hogy felejts el mindenféle gátat, a lényeg, hogy add ki magadból, ami benned rejtőzik és nincs olyan, hogy „de ez már a századik ilyen blog”. Gondold meg mit és hogyan publikálsz, de ha úgy érzed, hogy tényleg mondandód van a világnak (vagy csak a Bloggernek), akkor bátran ki vele!
Azoknak pedig, akik már régóta itt vannak azt, hogy fogadjanak másokat is szívélyesen, mert ezért van a  Blogger, és én például kifejezetten egy összetartó Blogger közösségre vágyom már mióta.

Az én kérdéseim:

1. Milyen műfajú könyveket (akár blogokat) olvasol? Befolyásol-e ez az alkotásban?
2. Voltál már olyan helyzetben, hogy azt hitted soha többé nem vagy képes írni? Mit tettél?
3. Mit teszel, ha ihlethiányod van? Van bevált módszered?
4. Hirdeted a blogodat vagy ráhagyod az olvasókra, hogy megtaláljanak? 
5. Volt már, hogy a saját életedből merítettél ötletet, akár személyeket a történetedhez?
6. Melyik napszakban szoktál írni? Tapasztaltad esetleg, hogy reggel/délután/este kreatívabb vagy?
7. Van valamilyen rituáléd/szokásod, amit az íráshoz kapcsoltál? (Pl.: Gyertya melletti írás, kiválasztott hely hozzá, öltözék)
8. Ha visszamennél az időben odáig, mikor megalapítottad a blogod, mit tanácsolnál magadnak?
9. Ha a jövőbe utaznál, mire lennél leginkább kíváncsi a blogoddal kapcsolatban?
10. Egy általad kiválasztott ember (bárki!) vagy inkább 5000 emberrel több olvassa (el) az írásaid?  

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések